„…vannak napok mikor minden nehezebb. Pillanatok, mikor úgy érzem elesem. Percek mikor fáj a lélegzés, az érzés, a létezés,de nem teszek semmit… csak fekszem a földön, várom hogy valaki segítségemre jöjjön. De nem jön senki és én csak várok… várok valakire ki kezemet majd szorosan fogja… várok valakire… ki gondjaimat egy mosollyal elsimítja…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése