2012. január 20., péntek

forever alone!?

Hali.

Egyszerűen nem tudom magamat megérteni.. Egyik pillanatomban fantasztikusan jó kedv, másikban meg legszívesebben elbújnék mindenki elöl a harmadik végletben pedig mindenkinek a torkának neki tudnék ugrani.. [félre értések elkerülése miatt: nem most menstruálok és amúgy sem csak akkor van ez, és nem vagyok terhes sem.!] Azt hiszem most világvége hangulatom van. Ha a blogomat olvasod és tudod ki vagyok [netántalán] akkor nem kérek megjegyzéseket köszönöm. Számomra azért fontos a bloglás, hogy félelem nélkül, szóval anélkül, hogy az ismerőseim véleményétől félnem kéne le merjek mindent írni így kicsit kiadom magamból a sallangot. Bár próbálom anonim csinálni a blogot de így ez elég nehéz. 
Most olyan világvége hangulat. Hogy semmi sem jó, semmi sem tetszik és az életem úgy el van b*szva ahogy csak lehet. Mondhatjátok, hogy túlzás vagy, hogy csak most gondolom ezt de ez nem így van.. Sosem szerettem az életemet. Mindig abban reménykedtem, hogy hátha örökbe fogadtak, és nem az lenne a fontos, hogy egy gazdag család ahol bármit megkaphatok [persze nem lenne rossz] de csak egy szerető családot szeretnék.. Ahova ha haza érek nem rögtön a veszekedés megy, ahol megkérdezik milyen volt a napom [és a válasz is érdekli őket] Néha úgy érzem csak élek bele a világba tönkreteszem magamat bizonyos dolgokkal.. Sokszor feltettem már a kérdést, hogy miért születtem meg egyáltalán.. Mindig kaptam, hogy mert valami fontosat kell célba vinned mindenki okkal születik. Én nem értek ezzel egyet.. Például csak nézzünk egy hajléktalant [aki nem a pia meg az egyéb dolgok miatt került utcára] neki miért kellett megszületnie? Hogy szenvedjen? Felfoghatatlan.
Egyedül az írás van nekem... Versek, idézetek, történetek de azokat pedig csak nagyon kevés embernek mutatom meg. Csak is olyanoknak akikben bízok.. És mint tudjuk nem sok ilyen van. Szóval nem értem. Remélem, hogy holnapra jobb kedv. 



Távolról érkeztem, úton vagyok,

Tanúnak hívom a pillanatot,
Hogy pihenni vágyom, mert kínomra nincsen szó.
Magányom őrjítő, magányom szép,
Elhiszem kegyetlen ígéretét,
Néha magam is érzem, hogy egyedül lenni jó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése