amit érzel szmájlival takard el..: július 2012

2012. július 27., péntek

belső

Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas, idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege ,a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.

az írás

Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörűség szüli, hogy az ember végre beszélhet. .

szükségem van rád

’ Mérhetetlenül, eszeveszetten, igazán hiányzol, és ez nem költői túlzás most. Biztosan ismered azt a fajta hiányt, amikor ‘jó-lenne-ha-itt-lenne-valaki-mellettem’ - na, ez nem olyan. Ez annál jóval erősebb, szinte már fáj, hogy nem vagy itt velem. Bár még sosem éreztem ezelőtt, de szerintem ez amit most érzek, nem más mint a tipikus ‘egyszerűen-szükségem-van-rád’ hiányérzet. ‘

2012. július 22., vasárnap

hellonyár

Egy mosolyod elszivja bánatom, legyél az elveszett állatom.

2012. július 14., szombat

pokol az életem

Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.

2012. július 12., csütörtök

vigyázat.. törékeny

Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj... ami fáj!

szívem

Nincs a szívemnek semmi baja! Éppen olyan, mint én. Néha bolondul elharapódzik benne a pánik, megbokrosodik tehetetlenségében, hányja-dobálja magát, aztán belefárad félelmébe, lehiggad, mint a földönfutó, ha körülnéz és látja, hogy senki se hajt a nyomában

kevés ilyen ember van

Tudjátok miért félek tőle? Mert ő mindig igazat mond, ha fáj, ha nem... Mert ő nem teszi könnyebbé a helyzetet, hanem hagyja, hogy szembenézzek a dolgokkal, mert tudja, hogy attól csak erősebb leszek. Ez nem baj, de tudjátok ijesztő, mert kevés ilyen ember van!

én jól vagyok.. komolyan

Nem tudom nektek feltűnt-e, de például a frissen szakított embereknél van egy visszatérő viselkedésmód: féktelenül buliznak, mosolyognak és bizonygatják, hogy minden szuper. Ez a hozzáállás szöges ellentéte a mélységes önsajnálatnak, hiszen ha egy-egy trauma után belecsapunk az életbe nem is marad időnk gondolkozni és vergődni. De hiszen épp ez a cél: teljesen mindegy mi történik, csak ne kelljen szembe nézni a kudarccal. Jogosan kezdünk kételkedni a kimondott szavak hitelességében - 'Én jól vagyok, komolyan!'

hogyan?

De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?

2012. július 11., szerda

nagy árat

Nagy árat fizettem azért, hogy nem tudtam eldönteni, kik az igaz barátok körülöttem. Elvesztettem valakit, akiről azt hittem, hogy szeret, és valakit, akiről azt hittem, hogy szerethet. Egy pofon kellett ahhoz, hogy rájöjjek minderre.

enyém!

Lájkolhatod a képeit, bökdösheted,
beszélhetsz vele, de a szíve az
ENYÉM!

2012. július 6., péntek

sóhajomat hallod füledbe

Álmomban láttalak,amint testedet a falhoz szorítva csókolom végig porcelán nyakadat forró ajkaimmal, miközben térdemet belső combjaidhoz szorítva táncolnak végig ujjaim gerinceden, sóhajomat hallod füledbe:kívánlak..

arogancia egoizmus

Én talán a közönségességet utálom a legjobban egy pasiban. Nincs is annál rosszabb mikor az ember gyönyörű ábrándjait egyetlen közönséges ocsmány mondattal a földbe tiporják. És milyen lesújtó a felismerés hogy a sármos kis pofi mögött nincs más csak tömény arrogancia és egoizmus.

sikíts, sikíts, sikíts!

Érdezted már valaha a vágyat, hogy abbahagyj mindent, és ne csinálj mást, csak sikíts és sikíts és sikíts?

olyan amilyen

A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.

a múlt

A múlton rágódva nyalogatod a sebeidet, amik valóban fájók lehetnek, de ezzel már nincs mit tenni. Elmúlt. Megváltoztathatatlan. Átgondolhatod százszor, felteheted ezerszer a mi lett volna ha kérdést, ezzel nem fog változni semmi. Semmi! Bezárt ajtó mögött élsz. Olyan ez, mint egy levegő nélküli szoba. Friss levegőt csak Te engedhetsz be ebbe a szobába. A múlt emlékei alapján cselekszel, reagálsz sohasem a jelenre felelsz. Nem veszed észre, hogy ez a helyzet már nem az.Soha ne nézz hátra, sohase foglalkozz a múlttal, ami elmúlt az örökké elmúlt, és a jövőre se gondolj, hiszen ami még nem jött el, az nincs itt. Ahogyan ugyanabba a folyóba sem tudsz kétszer belelépni, az életed is ugyanolyan: ez a nap már nem a tegnap és nem a holnap. Sose cipelj magaddal semmit a múltból a múlt nincs többé.

hey people!

Ma jöttem haza Gárdonyból.

Tegnap olyannyira elkapott ez ideg hogy megint hülyeséget csináltam.. Nem tudok sírni mert az évek során megtanultam, hogy nem szabad sírni mert azt csak a gyengék teszik.. Mára odáig jutottam h ha akarom se megy.. És valahogy máshogy kell levezetni a feszültséget a fájdalmat a szorongást..

Éreztétek már belül, hogy valami szét akar tépni? Fájdalmat.. Nem tudni miért csak sejtések vannak gyenge jelek talán féltékenység, félelem /bennem legalábbis/ és ki akar törni, el akar mindenkit küldeni melegebb éghajlatokra, hogy finoman mondjam.. Fájdalom..

Ezzel az idézettel tudnám a legjobban megmagyarázni:

Olyan sírhatnékom van. nincs jó kedvem. de különösképpen rossz sincsen. olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most. lassan. lágyan. gyengéden. és mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész. Nem vagyok jól. nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. most megint az írásba menekülnék. vagy egy telefonba. hozzá. vagy neki. érte. Néha annyira nem értem magam. talán csak a fáradtság. talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. talán minden. s talán semmi. Eröltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is...de nem megy,... most nincs kedvem gondolkozni. mint az esőcseppek. nem gondolkoznak, hogy hová essenek. csak hullanak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.
Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsímogat esés közben. Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem. átéltem. az én esernyőmre...de jó lenne, ha itt lenne most mellettem...

Na hello! (:

2012. július 1., vasárnap

igazi ember

Ha fáradtan ébredsz, nekem ugyanannyira tetszel, nem a szépség szobra vagy, hanem egy igazi ember

ez a...

Amikor napok múlva is ugyanúgy érzed az illatát, és még mindig visszhangzanak a fejedben a mondatai, vissza tudod idézni, milyen amikor csókol, és hogy milyen jó azt érezni, amikor átölel, és úgy érzed, semmire nincs szükséged rajta kívül. Emlékszel a mosolyára, és arra, hogy a füledbe súgta halkan, hogy szeret. Amikor minden egyes búcsúzáskor úgy érzed, egy kis rész meghalt belőled, mintha kiszakították volna a szívedből. Amikor nem tudsz várni, hogy újra lásd, amikor pedig újra találkoztok, legszívesebben a nyakába ugranál, esetleg meg is teszed. Amikor egy életre elegendő sem lenne elég belőle, nem tudsz vele betelni, vele kelsz és fekszel, állandóan a fejedben jár.

Nos, ez a szerelem.