Hogy is kezdjem el.. Ami elmondhatatlan.
Hogy is mondjam el?Amiért érdemes volt megszületni tán.
S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán.. Ki érti meg...
Egy fiú és egy lány.. Az első pillanatban játszanak csupán.
De már az első csókban benne él a láng, a mindent felemésztő olthatatlan vágy, a szenvedély, s már felednék magányos éveket, elvenni őt, tőlem már nem lehet, arca közel, szeme ölel,
S ha végre rám talál egyszer egy álom, nem engedem hogy köddé váljon.
Nincs szó rá elég mily gyönyörű szép..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése