már menned kell

És végül végre teljesen elengeded…mindig van egy pont mikor az ember enged a saját eszének és felejt…mikor rájössz,hogy tovább már nincs értelme és erőd sincs ahhoz, hogy tovább folytasd…ebben a pillanatban vagy a legerősebb és akár mennyire fáj meg kell tenned…ő még végül visszafordul a sarkon és a szemedbe néz, de te csak lehajtod fejed és ennyit mondasz: már menned kell…